Irányt mutatunk!
VEKTOR Társadalomkutató Egyesület
A 2022-es szerbiai népszámlálás az ország és a Vajdaság népességszámának jelentős, közel 10%-os visszaesését rögzítette a 2011-es népszámláláshoz képest. Azonban a vajdasági magyar lakosság száma, a várakozásoktól messze elmaradva, az országos mértéknél sokkal nagyobb ütemben csökkent. A népszámlálás szerint a magyar nemzetiségűek száma 182 ezerre, a magyar anyanyelvűeké 170 ezerre esett vissza.
Ez a két szám főként annak kontextusában számít drasztikus változásnak, hogy a magyar népesség száma a 20. század derekáig bőven 400 ezer fő fölött mozgott. Azonban, a Kárpát-medencei határon túli magyar közösségek közül elsőként, létszámuk már az 1961-es népszámlálás után apadásnak indult, és azóta gyorsuló ütemben fogy. A folyamat hátterében két fő tényezőt azonosíthatunk. Egyrészt a természetes fogyást, amely Badis Róbert számításai szerint a népességszámváltozás fő komponense a vajdasági magyarok körében. Mindez nem újkeletű: már a Magyar Királyság időszakában a dél-magyarországi (ideértve Bácskát és a Bánságot) természetes szaporodás értékei a legalacsonyabbak közé tartoztak az országon belül, és ez a helyzet a jelenlegi határok között sem változott érdemben.
Az 1960-as évektől mindehhez hozzájárult, és egyre jelentősebbé vált a nemzetközi migráció. Jugoszlávián belül ugyanis ekkor bontakozott ki a Gastarbeiter-mozgalom. Bár az érintett vajdasági magyarok legnagyobb része számára ez csak ideiglenes migrációt jelentett, azonban az 1990-et követő időszakban (polgárháború, gazdasági visszaesés) a migrációs minták és hálózatok működtek, és elősegítették a népességkiáramlást. Mindennek a természetes szaporodásra is hatása volt, hiszen a migrációban döntően a produktív korban levők vettek részt, akik így már nem járultak hozzá a vajdasági magyar etnikai reprodukcióhoz, ami egy tovagyűrűző, önmagát erősítő folyamatba torkollott.
Ennek eredményét tükrözi a 2022-es népszámlálás is. 2011-hez képest a magyar nemzetiségű lakosság száma 69 ezer fővel (27%-kal) csökkent, ami jelentősen meghaladja a többi külhoni magyar közösség létszámváltozásának mértékét – leszámítva a horvátországi magyarokét, akiknek körében ugyanekkora mértékű csökkenést regisztráltak. Ugyanakkor a többi vajdasági kisebbséghez képest e csökkenés mértéke nem kiugró, hiszen mindegyik hagyományos kisebbség legalább 20%-kal fogyott. A magyar anyanyelvűek száma azonban még ennél is nagyobb mértékben, 30%-kal csökkent.
Az adatokat valamelyest árnyalja, hogy mindeközben a nemzetiségükről nem nyilatkozók, illetve ismeretlen nemzetiségűek száma a Vajdaságban 95 ezerről 144 ezerre nőtt, ami azt jelenti, hogy ezen csoporton belül is lehetnek olyanok, akik korábban magyarként identifikálták magukat, így a valós csökkenés mértéke valamivel kisebb lehet, de a nagyképet, a magyarok demográfiai helyzetét mindez nem befolyásolja.
A fentiek alapján nem meglepő, hogy a magyarok aránya a Vajdaság népességén belül nagymértékben csökkent. Az ismert nemzetiségű népességen belül a magyarok aránya az elmúlt bő 10 évben 13,7%-ról 11,4%-ra esett vissza.
A csökkenés mértéke természetesen területileg egyenlőtlen volt. Azonban – eltérően a többi Kárpát-medencei térségtől – a Vajdaság esetében nem a tömb-szórvány dichotómia a legfőbb strukturáló tényező a csökkenésben. Bár összességében a szórványként lehatárolható községek csökkenésének mértéke (-30%) meghaladta a tömbként azonosítható községekét (-26%), a legkisebb csökkenést éppen olyan községekben regisztrálták, ahol alacsony a magyarok száma és aránya (ezen belül Petrőc községben még nőtt is a magyarok száma 74-ről 75 főre). A területi mintázat inkább azt mutatja, hogy a leginkább prosperáló Belgrád–Újvidék–Szabadka tengelyen volt a legkisebb mértékű a magyarok számának csökkenése. Ennek ellenpontjaként határozható meg a teljes Bánság, valamint Nyugat-Bácska, tehát a keleti és nyugati perifériák. A falu–város törésvonal még a tömb–szórvány törésvonalnál is gyengébb magyarázó erő a csökkenésre: a falvakban a magyarok száma 27%-kal, a városokban 26%-kal csökkent.
Ha a magyarok számának csökkenésében nem is, de az asszimilációs folyamatok mintázatában jelentős szerep jut a tömb–szórvány kettősségnek. A rendelkezésre álló adatok azonban szűkösek, így az asszimilációt mindössze a magyar anyanyelvűek és magyar nemzetiségűek számának összevetésével tudjuk közelíteni (legalábbis a folyamatok irányát és a viszonylagos nagyságát). A Kárpát-medencei magyar kisebbségeket – Szlovákia és Szlovénia kivételével – az jellemzi, hogy a tömbterületeken a magyar anyanyelvűek száma meghaladja a magyar nemzetiségűekét, míg szórványban ez fordítva van. Ez a jellemző a Vajdaságban is. Minél kisebb a különbség a két mutató között, annál erősebbek a csoportok közötti etnikai határok, vagy egyszerűsítve: annál kisebb az asszimiláció. A vajdasági magyarság esetében a két mutató különbsége fokozatosan nő: míg 1991-ben még anyanyelvi többlet jellemezte a magyarokat (100 magyar nemzetiségűre 101,5 magyar anyanyelvű jutott), addig 2002-ben a vonatkozó érték 97,9, 2011-ben 96, 2022-ben pedig csak 93 volt. E jelentős csökkenés mögött egyértelműen ott húzódnak a tömb–szórvány különbségek, hiszen a magyar többségű községekben még mindig enyhe anyanyelvi többletet rögzített a népszámlálás, ezzel szemben a szórványban a helyzet fordított, sőt, a Szerémség esetében minden harmadik magyarnak egyezik csak meg az anyanyelve a nemzetiségével. Mindez arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar népesség létszámának alakulásában – ha nem is kiemelkedő mértékben, de – szerepet játszik az asszimiláció is.
A 2022-es népszámlálás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a vajdasági magyarság a demográfiai összeomlás peremén áll. Ez nem derült égből a villámcsapás, hiszen a korábbi népszámlálások is egy növekvő ütemű fogyást mutattak, továbbá már korábban is látható volt a magyarság demográfiai szerkezetének egyre kedvezőtlenebbé válása. Utóbbihoz csak egy adalék: 2022-ben a magyar nemzetiségűek 40%-a 60 év feletti, közel fele pedig 50 év feletti. A produktív korban levők tömeges elvándorlásával a helyi házassági piacok is beszűkülnek, így nem meglepő módon a vegyes házasságok aránya is egyre nő, jelenleg minden harmadik magyar részvételű házasságban a házastárs nem magyar. A magyar iskolába járók száma alacsonyabb, mint a szintén komoly gondokkal küzdő, ámde létszámban jóval kisebb kárpátaljai magyarok esetében. Mindez a vajdasági magyarok népesedésének kifejezetten borús jövőjét vetíti előre.