Irányt mutatunk!
VEKTOR Társadalomkutató Egyesület
A szomszédos országok közül Ukrajna az, ahol az aktuális demográfiai folyamatokról meglehetősen keveset tudni. Ez azonban nem csak a háborús helyzet következménye, hiszen az országban utoljára 2001-ben tartottak népszámlálást. Akkor a kárpátaljai magyar nemzetiségűek száma 152 ezer fő volt. Az azóta eltelt időszakban forradalmak, háborúk, és gazdasági összeomlások közepette jelentősen átalakulhatott a népességszám és annak etnikai összetétele is. Az aktuális helyzet képlékeny, azonban érdemes áttekinteni, hogy a teljes körű háború kitörése előtt mik voltak a magyarok főbb demográfiai jellemzői. Ehhez a Summa 2017 felmérés ad támpontokat.
A felmérés alapján a kárpátaljai magyarok száma 2017 közepén legvalószínűbben 125 és 135 ezer között lehetett, a számítás középértéke szerint 131 ezer fő. A magyarok száma a 2001-es népszámláláshoz képest 21 ezer fővel, avagy 13,7%-kal csökkent, ami éves szinten átlagosan -1,0%. Ez jóval kisebb, mint a többi külhoni magyar közösség vonatkozó értéke 2001 és 2011 között. A csökkenés területileg egyenlőtlen módon ment végbe. A szórványmagyarság lélekszámának csökkenése (16,6%) jelentősen meghaladta a tömbmagyarságét (13,0%), hasonlóan a Kárpát-medence többi magyarlakta régiójához. Még ennél is nagyobb a különbség a városi (-17,9%) és a falusi (-11,3%) magyarság között, ami elsősorban a városi népesség nagyobb mértékű kivándorlásának az eredménye. A csökkenés mértéke általánosságban fordítottan arányos a magyarok települési arányával, azaz minél magasabb a magyarok aránya, annál kisebb a fogyás.
Mivel a fentebb említett (geo)politikai események és az ukrán állam diszfunkciói nem biztosítottak kiszámítható körülményeket, így a kárpátaljai lakosság jelentős része már az 1990-es évek óta az állandó vagy időszakos migrációra alapozza boldogulási stratégiáit. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a magyarok számának 2001 és 2017 közötti csökkenésében a legfontosabb szerepet – a korábbi időszakhoz hasonlóan – az elvándorlás játszotta, míg a természetes fogyás a teljes csökkenésnek csak mintegy 30%-át adta.
A Summa 2017 alapján kirajzolódik, hogy a 2002 és 2017 közötti időszakban hogyan alakult a magyarok vándorlási vesztesége. Jól látható, hogy a nyugalmasabb időszakokhoz képest az Euromajdan és azt követően a kelet-ukrajnai konfliktus kitörése 2014-ben egy jelentős kivándorlási hullámot indított el. A vizsgált időszakban összesen mintegy 15 ezer magyar távozott végleg Kárpátaljáról. A városokból arányaiban sokkal többen telepedtek külföldre, mint a falusi térségekből Az elvándorló magyarok nagy többsége (a vizsgált időszak egészében 70%-a) Magyarországra telepedett át, bár a 2000-es évek második felében népszerű célpont volt még Németország, Csehország, Nagy-Britannia és Szlovákia is.
Az állandó migráció (elvándorlás) mellett az ideiglenes mozgásoknak is fontos a szerepük a kárpátaljaiak mindennapjaiban. Már Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta jelentős mozgások indultak a határvidéken, amelyek az ukrajnai gazdasági nehézségeket próbálták ellensúlyozni (idénymunka, csencselés, stb.). Ezek a stratégiák a 2010-es években is fennmaradtak, sőt, a 2014-es geopolitikai események és a kapcsolódó gazdasági összeomlás időszakában méginkább felerősödtek. A Summa 2017 kutatás ezeket az ideiglenes mozgásokat (tanulmányi- és munkavégzési célú migrációt) a kárpátaljai magyarok 2016 folyamán külföldön eltöltött hónapok számának felmérésével kívánta feltárni. A teljes magyar népesség 22%-a (az aktív népesség 30%-a), azaz összesen mintegy 27–28 ezer fő számolt be arról, hogy legalább 1 hónapot töltött külföldön 2016-ban. Többségük fiatal férfi, ami jól mutatja, hogy a munkavégzés volt a fő célja a határátlépésnek.
Hasonlóan a végleges kitelepedéshez, az ideiglenes migráció fő célországa is Magyarország, bár minél hosszabb a külföldi tartózkodás, annál kisebb a részesedése. Különösen feltűnő Csehország magas részesedése, ami azt mutatja, hogy a magyarok rácsatlakoztak a többségi nemzet migrációs hálózataira is, hiszen a kárpátaljai ukránok fő munkavállalási célpontja Csehország.
A migráció mellett a természetes fogyás is jelentős mértékben apasztotta a magyarok számát. 2001 és 2017 között a születések és halálozások egyenlege a becslések szerint -6,7 ezer fő lehetett, ami éves átlagban 3,1‰-es csökkenést jelentett. Ez jóval kedvezőtlenebb, mint az 1989–2001 közötti időszak éppen csak 0 alatti egyenlege, de Kárpát-medencei összevetésben a legkisebb mértékű fogyást jelenti a magyar nemzetrészek között.
A természetes szaporodás és a migráció mellett a harmadik tényező, amely egy etnikai csoport létszámát befolyásolja, az asszimiláció. Az intergenerációs asszimilációt vizsgálva megállapítható, hogy a Kárpátalján 2002–2016 között az etnikailag vegyes családokban született magyar gyerekek aránya 53,0% volt, ami szinte megegyezik a 2001-es népszámlálásból számított értékkel. Ez azt jelenti, hogy napjainkban a Kárpát-medencében Magyarország határain kívül Kárpátalja az egyetlen olyan régió, ahol a magyar kisebbség etnikai reprodukciója eléri a demográfiai reprodukciót. Az asszimiláció területi különbségeinek legfontosabb befolyásoló tényezője továbbra is a magyarok helyi aránya. Ennek megfelelően a tömb járásaiban kismértékű asszimilációs nyereség figyelhető meg (évi 0–0,2‰), míg a szórványterületeken és a nyelvhatár városaiban enyhe veszteség (-0,2–1,8‰). 2001-hez képest valamelyest csökkent mind a tömbmagyarság asszimilációs nyeresége, mind a szórvány és a nagyvárosok vesztesége, azaz némileg kiegyenlítettebbé vált az asszimilációs folyamatok területi eloszlása.
Ahogy korábban említettük, Ukrajnában utoljára 2001-ben tartottak népszámlálást, ami megnehezíti az aktuális demográfiai folyamatok nyomon követését. De van egy témakör, amihez még a 2001-es népszámlálás sem ad támpontot: a magyarok felekezeti összetétele.
Ismét csak a Summa 2017 felmérésre támaszkodva kiderül, hogy a kárpátaljai magyarok közel 2/3-a a református egyházhoz tartozik, amely jóval magasabb, mint az 1930-as népszámlálás szerinti állapot. A változás hátterében az áll, hogy a magyarságon belül a tömbben élők részesedése fokozatosan nő, míg a szórványban élőké csökken, és a református egyház elsősorban a tömbben dominál. Ezzel ellentétben a római katolikus vallás, ami főként a nyelvhatár menti városokban (Ungvár, Munkács), valamint a Felső-Tisza menti (egykori máramarosi) szórványokban játszik fontos szerepet, az itt élő lakosság asszimilációjával és kivándorlásával jelentősen veszített súlyából.
A fenti két felekezettel szemben, amelynek hívei elsősorban a magyarok közül kerülnek ki, a görög katolikusok Kárpátalján túlnyomórészt ukránok. Magyar görög katolikusok főként az egykori Ugocsában, továbbá néhány Beregszász környéki faluban élnek.
E három nagy vallás mellett jelentősebb számban élnek még a területen ortodox magyarok és elszórtan neoprotestáns közösségek is. Azonban az egykoron jelentős számú, 1930-ban a magyar nemzetiségűek 5%-át kitevő magyar nyelvű izraeliták közül napjainkra alig pár fő maradt Kárpátalján.