Irányt mutatunk!
VEKTOR Társadalomkutató Egyesület
A 2010/11 és a 2023/24 közötti időszakban a magyar nevelési nyelvű óvodai intézményeket látogató gyerekek létszáma – némi hullámzás mellett – egyértelmű növekedést mutató pályán volt: 2010-ben 8532, 2023-ban 9982 gyerek járt magyar óvodába, illetve a közös igazgatású intézmények magyar csoportjaiba, ami jelentős, 15%-ot meghaladó létszámnövekedést jelent. A 2023/24-es tanévben összesen 283 magyar nyelvű óvoda működött a Felvidéken, továbbá 74 szlovák–magyar közös igazgatású óvodának volt legalább egy magyar nyelvű csoportja. 2010-ben 270 magyar és 78 közös igazgatású óvoda működött.
Az óvodások létszámváltozása jelentős regionális egyenlőtlenségekkel ment végbe. Kiemelkedő mértékben nőtt a nagyvárosokban és a városi agglomerációkban (Kassa, Pozsony, Szenci járás), valamint a magyar anyanyelvű romák által nagy számban lakott járásokban (Nagyrőcei, Kassa-környék, Rozsnyói, Rimaszombati járások). Bár arányaiban a legnagyobb, több mint négyszeres növekedés a Nyitrai járásban volt megfigyelhető, ez lényegében az alacsony gyerekszámnak és egy új intézmény megnyitásának volt köszönhető.
Az általánosan megfigyelhető növekedés mellett azonban öt olyan járás is van, ahol a gyereklétszám csökkent (Vágsellyei, Érsekújvári, Losonci, Tőketerebesi és Nagykaposi járás), amelynek hátterében jellemzően demográfiai, vagy intézményi okok állnak.
A magyar nevelési nyelvű óvodai intézményeket látogató gyerekek száma nőtt tehát, de ez nem jelenti azt, hogy a magyar nemzetiségű óvodások száma is hasonló mértékben nőtt. Sőt, az adatok alapján 2010 és 2023 között 3%-kal, 9952-ről 9672-re csökkent a számuk, ami tehát azt mutatja, hogy a kedvező beóvodázási adatok mögött nem állnak szükségszerűen kedvező demográfiai folyamatok. A magyar nemzetiségű óvodások számának változása területileg egyenlőtlenül zajlott le. A nyugati járások közül (Pozsonytól a Lévai járásig) csak Pozsonyban és a Dunaszerdahelyi járásban pozitív előjelű a magyar nemzetiségű óvodások számának a változása, ezekben a közigazgatási egységekben elsősorban az országon belüli migráció, illetve ennek egy speciális válfaja, a szuburbanizáció járult hozzá a gyerekszám növekedéséhez. Szintén a belső migráció eredménye a kassai magyar nemzetiségű óvodások számának kiugró, másfélszeres növekedése. A Nagykürtösi járástól az ukrán határig található járások közül viszont csak a Losonci és a Tőketerebesi járásban csökkent a magyar nemzetiségű óvodások száma, ellenben a Rimaszombati és a Rozsnyói járásokban a növekedés üteme a 10%-ot is meghaladta. A keleti járásokban a kedvezőbb adatok hátterében elsősorban a magyar nemzetiségű roma gyerekek számának növekedése áll.
A magyar óvodába járó gyerekek száma tehát nőtt, de a magyar nemzetiségűeké ezzel egyidejűleg csökkent. Ebből az következik, hogy a magyar óvodákba jelentős számban járnak nem magyar nemzetiségű gyerekek. A 2023/24-es tanévben a 9982 magyar óvodába járó gyerek közül 2133 (21,4%) nem magyar nemzetiségű volt. Többségüket (1977 fő) szlovákként regisztrálták. A roma nemzetiségűek száma meglepően alacsony volt, és leginkább a Komáromi járásban éltek (az összesen regisztrált 35-ből 28-an). Természetesen ennél jelentősen több roma gyerek jár magyar óvodába, ők azonban többnyire – ahogy a népszámlálásokon is – magyarként lettek regisztrálva. A nem magyar nemzetiségű óvodások magyar óvodákban való megjelenése elsősorban a nyelvhatár környékén (főként a szórványban és a nagyvárosokban) jellemző. Itt a vegyes házasságok aránya magasabb, ennek megfelelően több vegyes házasságból származó, szlovák nemzetiségűként regisztrált gyerek jelenik meg a magyar óvodákban. Különösen magas az arányuk a Szenci járásban és Kassán, ahol a magyar óvodába járók többsége szlovák nemzetiségű. Ennek ellenpontját a tömbterületek, illetve a kompakt magyar településterülettel jellemezhető keleti járások adják. Utóbbiak közül a Nagyrőcei és Nagymihályi járásokban a magyar óvodába járó nem magyarok aránya a 10%-ot sem éri el.
A magyar óvodába járó gyerekeknek tehát több mint 20%-a nem magyar nemzetiségű volt a 2023/24-es tanévben. De vajon hogyan alakult át ez az arány a korábbiakhoz képest? Röviden: jelentősen nőtt.
A 2010/11-es tanévben a magyar óvodába járó 8532 gyerek 12,2%-a, azaz 1040 gyerek volt nem magyar nemzetiségű. 2010 és 2023 között tehát a nem magyarok száma és aránya közel duplájára nőtt. Míg 2010-ben a nem magyarok 82%-a volt szlovák nemzetiségű, addig 2023-ban már 93%. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a vegyes házasságok szerepe nőtt a magyar óvodai rekrutációban. A változások területileg differenciáltan mentek végbe. A két nagyvárosban, Pozsonyban és Kassán az általános tendenciával szemben 5 százalékponttal csökkent a nem magyarok részesedése, ami annak köszönhető, hogy ezekben a városokban már 2010-ben is magas volt a nem magyarok aránya, amit a magyar tömbterületekről való bevándorlás valamelyest csökkentett. Hasonlóképp, bár minimális mértékben csökkent a nem magyarok aránya a Rimaszombati járásban, itt azonban inkább a magyarként regisztrált roma népességgel hozható összefüggésbe a változás. A nem magyar nemzetiségűek aránya a legnagyobb mértékben a szórványosodó, nyelvhatármenti térségekben (sorrendben a Nyitrai, Kassa-környéki és Szenci járásokban) nőtt, rávilágítva az asszimiláció, a vegyesség szerepére a magyar intézmények életében.
Tény, nem minden magyar nemzetiségű gyerek jár magyar óvodába, így fontos megvizsgálnunk, hogy a magyar gyerekek mekkora hányada jár magyar óvodába. A 2023/24-es tanévben 7849 magyar gyerek járt magyar óvodába, viszont 1823-an más óvodába jártak. Összesen tehát a magyar gyerekek 81,2%-a járt magyar nyelvű óvodába. Érdemes azonban megjegyeznünk, hogy a nem magyar intézménybe járó magyar gyerekek között ugyanúgy találunk vegyes házasságból származókat, mint ahogy a magyar óvodába járó nem magyarok között. A magyar gyerekek magyar óvodába történő beóvodázási arányát leginkább a tömb–szórvány kettősség határozza meg. A legmagasabb érték a magyar etnikai tömbterületeket jellemzi. Kiemelkedik a Dunaszerdahelyi járás (88%), de magas az arány a Rimaszombati (85%), a Komáromi és a Nagyrőcei járásokban (82–82%) is. A skála másik végpontján a Nyitrai járás található, ahol a magyar gyerekek többsége – részben a kevés elérhető magyar óvoda miatt – nem magyar óvodába jár. Szintén alacsony a vizsgált érték a szórványosodó Kassa-környéki járásban, Pozsonyban és a Rozsnyói járásban. Utóbbi negatív irányban lóg ki, ugyanis etnikai szerkezete és a magyarok járási aránya alapján ez egy nagyon alacsony érték. Ugyanakkor pozitív irányban tér el a várttól Kassa, ahol a magyar gyerekek 80%-a magyar óvodába jár, ami így 13 százalékponttal több, mint a hasonló adottságú Pozsony értéke.
Végül nézzük meg, hogy miként változott a magyarok beóvodázási aránya az elmúlt közel másfél évtized alatt. A 2010/11-es tanévben a magyar nemzetiségűek 75,3%-a járt magyar nyelvű óvodába, míg 2023/24-ben 81,2%, tehát a növekmény számottevő. A változás ott a legjelentősebb, ahol intézményfejlesztés történt, és alacsony volt a bázisérték (Nyitrai járás, 34 százalékpontos növekedés). Emellett még két típusú térségben nőttek jelentősen az értékek: egyrészt a két nagyvárosban, Kassán és Pozsonyban (+14 százalékpont), ahol viszonylag alacsony volt a vonatkozó érték korábban, másrészt a magyar nyelvterület középső részén, ahol a magyarságon belül magas a romák részesedése (Nagyrőcei, Rimaszombati és Losonci járások: +12–23 százalékpont). A két magyar többségű járásban, mivel már 2010-ben is magasak voltak az értékek, csak enyhe, 3–4 százalékpontos növekedést láthatunk. Ugyanakkor két térségben enyhén (Kassa-környéki és Érsekújvári járások), egyben jelentősebben (Nagymihányi járás: -5,5 százalékpont) csökkent a magyar nemzetiségűek magyar óvodába történő beóvodázási aránya.
