Irányt mutatunk!
VEKTOR Társadalomkutató Egyesület
A 2010/11 és a 2023/24 közötti időszakban a magyar tanítási nyelvű általános iskolákat látogató tanulók létszáma a Felvidéken 5%-kal, 30 905-ről 29 433 főre csökkent. A csökkenő trend valójában csak a 2010-es évek közepéig tartott, azóta a létszám stagnál, sőt, a 2023/24-es tanévben a korábbiakhoz képest közel kétszáz fővel nőtt a magyar iskolások összlétszáma. Ugyanezen időszak alatt az intézményrendszer erőteljesebben változásokon ment keresztül, 271-ről 231-re, mintegy 15%-kal csökkent a magyar tannyelvű iskolák száma.
A tanulói létszámváltozás regionális mintázatai rendkívül jól illusztrálják a szlovákiai magyarság társadalmi-demográfiai folyamatait. A vizsgált időszakban a legnagyobb, 40%-ot meghaladó növekedést Pozsony és agglomerációja, a Szenci járás produkálta, amelyek az országon belüli migráció elsődleges célpontjai, de a másik nagyváros, Kassa értéke is kiemelkedő, jelezve, hogy a városi iskolák rendkívül vonzóvá váltak az elmúlt időszakban. Emellett megfigyelhető egy általános kelet-nyugat különbség, amelynek hátterében a demográfiai különbségek, nevezetesen a Délkelet-Szlovákiában nagy arányban élő, több gyermeket vállaló roma származású népesség áll. A magyar nyelvterület nyugati részén elsősorban a tömb-szórvány kettősség a meghatározó: a tömb területén, így a Dunaszerdahelyi és Komáromi járásban a magyar tannyelvű iskolát látogatók száma enyhén, a szórvány területén nagymértékben (pl. a Nyitrai járásban 40%-kal) csökkent.
Eltérően a magyarul tanuló általános iskolás összlétszámtól, az elsősök száma 2010/11 és a 2023/24 között mintegy 4%-kal nőtt (3725-ről 3852-re). Számuk a 2010-es években enyhén csökkent, illetve stagnált, az aktuális értékek viszont kedvezőek. Bár a legnagyobb mértékű növekedést alapvetően ott regisztrálták, ahol a magyar iskolások összlétszáma is nőtt, a legkiemelkedőbb értéket (62%-os növekedést) mégis az a Nyitrai járás mutatja, ahol a magyar iskolások száma egyébként drasztikusan csökkent. Ennek hátterében azonban az alacsony bázisérték áll; az elsősök száma így is csak éppen eléri a 20 főt. A városok és agglomerációjuk vonzerején kívül a térképről az is leolvasható, hogy a magyar többségű Dunaszerdahelyi és Komáromi járásokban viszonylag kedvező a helyzet, míg az elsősök száma ott csökkent a leginkább, ahol hagyományosan alacsony a magyar népesség fertilitása (Érsekújvári, Lévai, Nagykürtösi járások). Érdekesség, hogy a magyar romák által nagy arányban lakott keleti járásokban az elsősök száma inkább csak stagnált a vizsgált időszakban.
Lényeges kérdés, hogy a fent bemutatott trendek mennyire vannak összhangban a demográfiai folyamatokkal, azaz a magyar nemzetiségű iskolások számának változásával. Az országos szintű adatok azt mutatják, hogy a demográfiai helyzet jelentősen kedvezőtlenebb az iskolai mutatókénál, ugyanis a magyar nemzetiségű iskolások száma 2010 és 2023 között 11%-kal, 35 759-ről 31 832-re csökkent. Természetesen a folyamat egyenlőtlenül zajlott le: a területi kép pedig kísértetiesen hasonlít a magyar iskolába járók létszámváltozásának mintázataihoz. Az okok nagyrészt ugyanazok: a nagyvárosokba (Pozsony, Kassa) és agglomerációjukba irányuló belső migrációs folyamatok jelentősen átrendezték a magyarok országon belüli megoszlását. A migráció mellett a természetes szaporodás különbségei is közrejátszottak, melyek a keleti járásokban magasabb gyerekszámot eredményeztek. A fenti tényezők mellett az asszimilációval érdemes még számolni, amely a szórványterületen a magyarok alacsonyabb etnikai reprodukciójához vezet (azaz nem lesz minden magyar szülőnek magyar gyereke).
Abból, hogy míg a magyar iskolába járók száma enyhén, addig a magyar nemzetiségűeké nagyobb mértékben csökkent, részben az következik, hogy a magyar tannyelvű iskolákba jelentős számban járnak nem magyar nemzetiségű gyerekek. A 2023/24-es tanévben a magyar iskolába járó gyerek közül 6,3% – azaz 1830 fő – nem magyar nemzetiségű volt. E közel kétezer gyerek háromnegyede szlovák, ötöde roma volt. A nem magyarok aránya az iskolákban egyébként jóval alacsonyabb, mint a magyar óvodák esetében. Mindez arra világít rá, hogy míg a magyar óvodába bátran adnak be vegyes házasságból származó (de nem magyarként regisztrált) gyerekeket, addig az iskolaválasztásnál már „nagyobb a tét”, és az érvényesülés útjának sokan inkább a szlovák iskolát látják. A nem magyar gyerekek leginkább a nagyvárosokban jelennek meg magyar iskolákban, amiből már sejthető, hogy miért éppen ezeken a helyszíneken nőtt leginkább a magyar iskolába járók száma. Egyben azt is mutatja, hogy a nagyvárosokban kiemelkedően magas a vegyes családokban élők aránya. A nagyvárosokon kívül még ott magas a nem magyarok részesedése, ahol megjelennek a romaként regisztrált iskolások (Rozsnyói, Nagymihályi és Kassa-környéki járások), ami inkább csak a regisztráció sajátosságairól ad információt, mivel nem csak ezen járásokban élnek magyar romák. A skála másik végpontját a „legmagyarabb” járás, a Dunaszerdahelyi jelenti, ahol a nem magyarok aránya mindössze 2,7%.
Kérdés, hogy miként alakult a magyar iskolába járó, nem magyar nemzetiségű gyerekek aránya a vizsgált időszakban. Röviden: jelentősen nőtt, hiszen a 2010/11-es tanévben a vonatkozó érték 3,7% volt – szemben a fent ismertetett 6,3%-kal, számokban kifejezve pedig 1151-ről 1830-ra nőtt.
Jelentős változás még, hogy míg 2010-ben a nem magyaroknak csak a fele, addig napjainkban már ¾-e szlovákként lett regisztrálva, ezzel párhuzamosan pedig a romák száma és aránya is csökkent a magyar iskolába járókon belül. Ebből azonban óvatlanság lenne arra következtetni, hogy kevesebb roma jár magyar iskolába, pusztán a változó ön- (vagy külső) identifikáció áll a háttérben. A szlovákok számának jelentős növekedése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a vegyes házasságokból származók közül a korábbiaknál többen kerülhettek magyar iskolába. A változás területi képe azonban nem mutat kiugró különbségeket. A legnagyobb változást mutató járások közül kettőben (Kassa-környéki, Nagymihályi) a változó roma identifikáció (regisztráció) áll a háttérben, akárcsak – fordított irányban – a Rozsnyói járás esetében, ahol a jelentős, több mint 10%-os csökkenést az okozta, hogy míg 2010-ben 245 gyereket regisztráltak romaként, addig 2023-ban csak 38-at. Ki kell még emelnünk Pozsonyt, amely a nagymértékű növekedéssel „utolérte” Kassát.
Nyilvánvaló, hogy nem minden magyar nemzetiségű gyerek jár magyar tannyelvű iskolába. Kérdés tehát, hogy a magyar gyerekek mekkora hányada jár magyar iskolába? A 2023/24-es tanévben 27 260 magyar gyerek járt magyar tannyelvű iskolába, viszont 4572-en más iskolába jártak. Összesen tehát 1000 magyar nemzetiségű gyerekből 856 járt magyar tannyelvű iskolába. Érdemes azonban megjegyeznünk a számok értelmezéséhez, hogy a nem magyar intézménybe járó magyar gyerekek között ugyanúgy találunk vegyes házasságból származókat, mint ahogy a magyar iskolába járó nem magyarok között. A magyar gyerekek magyar iskolába történő beiskolázási arányát jelentős részben a tömb–szórvány dichotómia határozza meg, emellett fontos befolyásoló tényező a magyar anyanyelvű romák jelenléte is. Éppen azokban a járásokban a legkedvezőbb a beiskolázási arány, ahol a magyarokon belül a romák aránya a legmagasabb (Rimaszombati 945, Nagyrőcei 909, Losonci 897), őket követik a magyar többségű járások (Dunaszerdahelyi 895, Komáromi 886). A skála másik végpontján – ezúttal is – a Nyitrai járás (651) található, ahol a magyar gyerekek harmada nem magyar iskolába jár, és ahol éppen ezért a magyar intézményhálózat is folyamatosan zsugorodik. Szintén alacsony a vizsgált érték a Tőketerebesi járásban (689), amelynek etnikai szerkezetéből egyáltalán nem következik ez a meglepően alacsony érték – a hasonló adottságú Nagymihályi járás értéke 862. Mindezen anomália hátterében helyi intézményi okokat feltételezhetünk.
Az elmúlt másfél évtized kedvező folyamatok játszódtak le e téren: a 2010/11-es tanévben a magyar nemzetiségűek 83%-a járt magyar tannyelvű általános iskolába, 2023/24-ben 85,6%. A változás ott a legjelentősebb, ahol nagyon alacsony volt a bázisérték (Rozsnyói járás: 9, Pozsony és Szenci járás: 8–8 százalékpontos növekedés). Ahol azonban már eleve viszonylag magasak voltak az értékek, pl. a magyar többségű Dunaszerdahelyi és Komáromi járásokban, ott a növekedés mérsékelt maradt. A vizsgált időszakban mindössze két helyen csökkent a beiskolázási mutató: a Nyitrai járásban és Kassán (mindkét helyen 2,5 százalékponttal), ami leginkább a magyarok alacsony arányával, és a hétköznapokat meghatározó vegyes élethelyzetekkel hozhatók összefüggésbe, amelyekből jellemzően a szlovák iskolába vezet az út.
