Az intézményi struktúra alakulása a 2010-es években

Az oktatási struktúra mindegyik országban sajátosságokat mutat, de a főbb oktatási szinteket jól el lehet különíteni. Országonként eltérőek a megnevezések is, az 1. táblázat szerkesztésekor ugyanakkor arra törekedtünk, hogy egy olyan egységes elnevezést használjunk, amelyek Kárpát-medencei szinten is érvényesek lehetnek, segítségül hívva többek között az oktatás egységes nemzetközi osztályozásának rendszerét, az ISCED-rendszert (International Standard Classification of Education). A regionális elemzéseket három szinten mutatjuk be: iskola előtti, óvodai (ISCED 0) szinten, az alapfokú oktatás első és második szintjén (ISCED 1+2), valamint többnyire a tankötelezettség teljesítését követően kezdődő középiskolai és a nem felsőoktatás jellegű posztszekundér oktatási (ISCED 3+4) szinteken.

A szlovákiai magyar óvodahálózat a vizsgált tízéves időszakban a stabilitás jeleit mutatja. A 2010/11-es tanévben 348 óvoda működött, ebből 270 volt magyar, 78 pedig szlovák–magyar közös igazgatású intézmény. A 2019/20-as tanévben ugyancsak 348 óvoda alkotta a magyar óvodahálózatot, a közös igazgatású intézmények száma 74, az önálló magyar óvodáké pedig 274 volt.

A szlovák közoktatási törvény (Tt. 245/2008. Törvény a köznevelésről és a közoktatásról) az általános iskola két típusát határozza meg: az 1–9. évfolyammal rendelkező teljes szervezettségű, alsó és felső tagozattal rendelkező általános iskolát, valamint a csak alsó tagozattal (1–4. évfolyam) rendelkező általános iskolát. 2010-ben a szlovákiai magyar iskolahálózatot 271 intézmény alkotta, melyből 140 volt teljes szervezettségű (ebből 117 magyar, 14 magyar–szlovák közös igazgatású, 9 egyházi fenntartású), 131 pedig csak alsó tagozattal rendelkezett (ebből 113 magyar, 15 magyar–szlovák közös igazgatású, 3 egyházi fenntartású). Tíz év alatt 27 intézménnyel szűkült a szlovákiai magyarság iskolahálózata. A 2019/20-as tanévben 244 általános iskola működött, ezekből 140 volt teljes szervezettségű, 104 pedig 1–4. évfolyamos kisiskola. Láthatjuk, hogy a teljes szervezettségű, vagyis 1–9. évfolyammal rendelkező intézmények száma tíz év viszonylatában stabil (közülük 116 magyar, 14 magyar–szlovák közös igazgatású, 10 pedig egyházi fenntartású). Ugyanakkor a kisiskolák száma jelentősen lecsökkent, közülük 89 volt tisztán magyar fenntartású, 12 magyar–szlovák közös igazgatású, 3 pedig egyházi fenntartású. Amennyiben megnézzük a teljes szervezettségű és a nem teljes szervezettségű iskolák létszámadatait, úgy láthatjuk, hogy míg a 104 kisiskola az iskolahálózat bő 40%-át alkotja, addig az összes magyarul tanuló diák kevesebb mint 10%-a látogatja ezeket az intézményeket. Az átlagos összlétszám mindössze 26 fő a nem teljes szervezettségű intézményekben, az egyes iskolák létszámadatait vizsgálva a valóság pedig még inkább kijózanító: 65 intézményben a diákok száma legfeljebb 25 fő. A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a demográfiai folyamatokat is figyelembe véve már rövid távon is valószínűsíthető az 1–4. évfolyammal rendelkező iskolahálózat (ún. kisiskolák) további szűkülése, ami jelenleg a szlovákiai magyar oktatás egyik legfontosabb megoldandó problémája.

A gimnáziumokból, szakközépiskolákból és szakiskolákból álló középfokú szlovákiai magyar iskolahálózat a 2010/11-es tanévben 68 intézményből állt. Az akkori 26 gimnáziumból a 2019/20-as tanévre 23 maradt – Gútán, Nagymegyeren és Tornalján szűntek meg intézmények. Az évtized elején működő 42 szakközépiskola és szakiskola száma a 2019/20-as tanévre néggyel csökkent. A középfokú intézmények jelentős részének a megyei önkormányzatok a fenntartói, kisebb hányaduk magán, illetve egyházi fenntartásban működik.

Szlovákiában 2004-ben lépett hatályba az intézményfenntartók állami támogatásának fejpénzalapú finanszírozása (Tt. 597/2003. Törvény az alapiskolák, középiskolák és oktatási intézmények finanszírozásáról), melynek értelmében a támogatás mértéke az iskola létszámától függ. A normatív támogatás összege évente változik, mértékét a központi költségvetés határozza meg. A 250 főnél kisebb iskolák esetében kiegyenlítő szorzót alkalmaznak, melynek mértéke lépcsőzetesen emelkedik egészen másfélszeres értékig. A 150 főnél is kevesebb diákkal rendelkező iskolák esetében a szorzó már nem változik, esetükben a támogatás mértéke egységesen a fejkvóta másfélszerese. Az oktatás finanszírozásánál tekintettel voltak a nemzetiségi iskolákra, melyek esetében az intézmények alapnormatívája 13%-kal magasabb, mint a többségi iskolákban.

Kárpátalján az óvodai oktatás terén a vizsgált időszakban a 2014/15-ös tanévre állnak rendelkezésre a legkorábbi adataink, amely szerint 85 óvodai intézményben volt magyar nyelvű csoport. 68 óvodában csak magyar nyelvű csoport működött, míg a maradék 17 közös igazgatású intézmény, amelyben ukrán és magyar csoportok vegyesen voltak. A 2018/19-es tanévben már 98 óvodai intézményben szerveződött magyar nyelvű csoport, míg a 2020/21-es tanév adatai szerint jelenleg 110 olyan óvoda működik Kárpátalján, ahol van lehetőség magyar nyelvű nevelésben részesíteni a gyerekeket. Ezek közül 76 tisztán magyar nyelvű csoportot indító óvoda, 29 közös igazgatású, 5 pedig olyan ukrán óvoda, ahol vegyes tannyelvű csoportokat indítottak. A kárpátaljai magyar óvodai oktatás az elmúlt 7 évben tehát jelentős fejlődésen ment keresztül, többek között a kötelező (legalább egyéves) óvodai oktatás 2010-es bevezetésének, illetve a férőhelyhiány problémáját orvosolandó bővítéseknek köszönhetően, amelyekre kedvezően hatott a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében nyújtott felújítási (116 esetben) és óvodaépítési (27 esetben) támogatás. Utóbbit jól szemlélteti, hogy napjainkban már a 18-ból 14 járásban és járási jogú városban vannak magyar óvodák.

Az általános és középiskolai szinten rendelkezésünkre áll az elmúlt évtized minden tanévének vonatkozó adata. A 2010/11-es tanévben az iskolák száma kereken 100 volt. A másik végpontot jelentő 2019/20-as tanévben ez a szám 97, azaz 3 iskola megszűnése következett be 10 év alatt. Az iskolák Kárpátalja hét járásában, ezek közül legnagyobb számban (38 iskola) a Beregszászi járásban találhatóak, amit az Ungvári járás (21 iskola), a Nagyszőlősi járás (20 iskola) és a Munkácsi járás (11 iskola) követ. A magyarok aránya szempontjából szórvány területnek számító Técsői járásban található további 3 intézmény, valamint a Huszti és Rahói járásokban 2-2 iskola. A megszűnt magyar iskolák egyike a Gyertyánligeti Általános Iskola volt, ahol egy rövid időszakban az ukránnal párhuzamos magyar osztályok is futottak, de 2015-től megszűnt ez a lehetőség. Két 1–4. osztályos iskola is bezárta kapuit (2011-ben a Pallói Elemi Iskola, majd 2013-ban az Újakli Elemi Iskola) az alacsonyabb születésszám, illetve a környező iskolák elszívó hatása miatt. A csak 1–4. osztályos iskolák ma már csak 8 településen működnek, s inkább az a modell a jellemző, hogy egy iskolában szervezik meg a teljes általános iskolai oktatási szakaszt, esetenként helyben a középiskolai osztályok elvégzésére is van lehetőség. Ez alól csak 7 intézmény jelent kivételt, az ún. gimnáziumok és líceumok, amelyek vagy az általános iskola alsó tagozatának (1–4. osztály) elvégzése után hirdetnek felvételt 7 éves oktatási szakaszra, vagy a 7. osztály után várják a gyerekeket 4 éves képzésre. Ami az iskolák tannyelvét illeti, vannak iskolák, amelyek ukrán–magyar tannyelvűek (párhuzamos struktúrában) és vannak, amelyek teljesen magyar tannyelvűek. Az ukrán–magyar tannyelvű osztályok jelenlétéről csak a 2015/16-os tanévtől kezdődően vannak részletes adataink, amelyek szerint összesen 14 ilyen iskola volt Kárpátalján. Közülük öt intézményben csak az 1–4. osztályok szintjén folyt párhuzamos ukrán tannyelvű oktatás, négy intézményben első osztálytól az általános iskolai szintig és további öt intézményben első osztálytól a középiskolai szintig. 2019/20-ra az ukrán–magyar tannyelvű iskolák száma növekedett 24 intézményre: öt intézményben csak az 1–4. osztályok szintjén folyt párhuzamos ukrán tannyelvű oktatás, négy intézményben első osztálytól az általános iskolai szintig és további tizenöt intézményben első osztálytól a középiskolai szintig.

Ukrajnában a 2010-es években több olyan oktatáspolitikai döntés született, amelyek hatást gyakoroltak a magyar nyelvű, kisebbségi oktatásra. Az egyik mérföldkő az emelt szintű érettségi bevezetése volt 2007-ben (Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának 2008. május 26-án kelt 461-es számú rendelete), melynek értelmében a hagyományos iskolai érettségi és egyetemi felvételi vizsgákra épülő rendszert felváltotta a független vizsgaközpontokban megszervezett emelt szintű érettségi rendszere. A máig hatályos rendelet szerint minden továbbtanulni vágyó fiatalnak nemzetiségétől, a középiskola tannyelvétől és a választani kívánt szakiránytól függetlenül kötelezően vizsgát kell tennie ukrán nyelvből és irodalomból. A magyar iskolákban folyó ukránnyelv-oktatás gondjai máig megoldatlanok, ezért a kötelező, emelt szintű ukrán nyelvvizsga bevezetése (amely azonos az ukrán és a nemzetiségi nyelvű iskolák végzősei számára) kedvezőtlenül hatott a magyar fiatalok ukrajnai felsőoktatásba való bekerülésére (Ferenc 2009).

A másik jogszabályi változás, amely nagymértékben nehezíti a kárpátaljai magyar oktatási intézmények helyzetét, a 2017-ben elfogadott Ukrajna törvénye az oktatásról (№ 2145-VIII), amelynek 7. cikkelye az oktatás nyelvét szabályozza. Ennek értelmében az 1–4. osztály szintjén saját nyelvükön tanulhatnak a kisebbségek. Az 5. osztályban az éves óraszám minimum 20%-át már az államnyelven fogják tanulni, és a 9. osztályra ennek az aránynak el kell érnie a minimum 40%-ot. A 10–12. osztályban pedig már az éves óraszám legalább 60%-át ukránul kell tanulniuk. Az Európai Tanács Velencei Bizottsága által tett kisebbségvédelmi ajánlásokat (Velencei Bizottság 2017) a törvény kapcsán csak részben vették figyelembe: a 2020 januárjában elfogadott módosítások szerint továbbra is csak az óvodai és az 1–4. osztályos szinten van lehetőség kisebbségi nyelvű oktatásra, a felsőbb évfolyamokon fokozatosan át kell térni a vegyes tannyelvű tanításra (a korábbi tervezet arányait betartva). Az emelt szintű érettségi kapcsán pedig előrevetíti, hogy az eddig kötelező ukrán nyelv és irodalom vizsgán túl, a többi tantárgy esetében is kötelező lesz ukrán nyelven számot adni a tudásról.

Az oktatási intézmények fenntartása az alapítók feladata, tehát az állami és önkormányzati intézményeket a megfelelő szintű költségvetésből kell fenntartani. Az oktató-nevelő intézmények alapító okiratában szerepel, hogy azt a helyi tanács hozta létre, kivételt képeznek a járási vagy területi (megyei) fenntartású intézmények (Orosz 2005). 2020-tól Kárpátalján továbbá egy olyan adminisztratív átalakulás is végbement, ami a járáshatárok átszabásával, kistérségek alakulásával járt együtt. A reform részeként az óvodák és iskolák fenntartása a kistérségek hatáskörébe került: nekik kell finanszírozni azokat az oktatási intézményeket, amelyek a hozzá tartozó településeken vannak. A kis létszámú falusi iskolákat így az összevonás veszélye fenyegeti. A reform részeként új oktatási rendelkezés született az iskolák átnevezéséről is: a középiskolákat, ahol 1–11. osztályig lehet tanulni, líceumoknak kell átnevezni, az általános iskolákat, 1–9. osztályig pedig gimnáziumoknak.

Romániában összesen 17 megyében és a fővárosban van magyar tannyelvű oktatás. Ez gyakorlatilag az erdélyi megyéket jelenti, a Kárpátokon túli megyék közül Bákóban működik magyar nyelvű oktatás – itt is mindössze egyetlen, a Székelyföldhöz kapcsolódó, de közigazgatásilag 1950-ben Bákóhoz csatolt község (a romániai és szerbiai község fogalmának a magyarországitól eltérő tartalmát ld. a Módszertan című fejezetben), Gyimesbükk érintett –, valamint Bukarestben. A minisztériumi adatok alapján a 2020/21-es tanévben három székelyföldi megye összesíti a magyar tannyelvű óvodai és iskolai oktatás 60,7%-át.

A romániai magyar tannyelvű oktatási hálózatot két dimenzió, az intézmények tanítási nyelve és jogi státusa mentén strukturálhatjuk. Az oktatás nyelve szerint megkülönböztetünk kizárólag magyar tannyelvű és vegyes tannyelvű (általában magyar és román, ritkábban magyar és valamely más kisebbségi nyelven oktató) intézményeket, a jogi státus szerint pedig önálló és alárendelt intézményeket (tagintézményeket). A jogi önállósághoz az 1/2011-es számú oktatási törvény előírásai szerint 300 fős tanulói létszám szükséges, a kisebbségi oktatás esetében azonban a törvény megengedőbb, gyakorlatilag bármely közigazgatási egységben szervezhető létszámtól függetlenül az ott élő kisebbség nyelvén oktató intézmény. A gyakorlatban az önálló magyar tannyelvű intézmények száma lényegesen kisebb, mint azt a törvény lehetővé tenné, sok esetben még a 300 fő feletti létszámot meghaladó magyar oktatási egységek sem szerveződnek önálló intézményben. Ennek részben pénzügyi okai vannak – a fejkvótarendszerben történő finanszírozás miatt az alacsony létszámú intézmények nem vagy csak komoly nehézségek árán fenntarthatók –, részben pedig politikai okai: több esetben is előfordult, hogy egy-egy településen az önálló magyar intézményalapítási törekvéseket a román többségű önkormányzatok akadályozták meg. A kétezres években, elsősorban a finanszírozási rendszer átalakulását követően, több intézmény-öszszevonási hullám is zajlott, amelyek keretében az alacsony létszámmal működő intézmények elveszítették jogi önállóságukat és egy nagyobb létszámú intézménybe tagolták be őket (Márton 2020). Az átszervezést követően ma a gyakorlatban az a jellemző, hogy községenként egy-egy önálló jogi személyiségű, többnyire (de nem kizárólag) a községközpontban található intézmény létezik, és ennek alárendelve tagintézményként működnek a község településein található óvodák és iskolák. Utóbbiak száma és szerkezeti felépítése a községet alkotó települések számától és azok demográfiai, infrastrukturális jellemzőitől függően változik (vannak csak óvodai vagy elemi iskolai oktatást biztosító tagintézmények, de előfordulnak óvodától 8. osztályig szerveződő tagintézmények is). A községi és kisvárosi, önálló jogi személyiséggel rendelkező intézmények többsége óvodától 8. osztályig szerveződik, kivéve azokat az eseteket, amikor valamely községben/városban középiskolai oktatás is működik; ezekben az esetekben az intézményi struktúra általában az óvodától a 12/13. osztályig átfogja az oktatást. A városokban – különösen a közép- és nagyvárosokban – a fenti szerkezettel működő intézmények mellett vannak önálló (óvodai, általános iskolai tagozat nélküli) középiskolák, valamint önálló (az esetek többségében több tagóvodából álló) óvodák is. Ugyanakkor a nagyobb városokban is egyre elterjedtebb jelenség, hogy a korábban csak középiskolai szinten oktató intézmények alsóbb szintekkel bővülnek, óvodai és általános iskolai oktatást is kínálva.

A romániai magyar oktatás intézményeire vonatkozóan a 2017/18-as tanévből vannak részletesebb számadataink: ebben a tanévben a magyar tannyelvű óvodai és iskolai oktatás 1695 intézményben szerveződött, amelyek közül 649 rendelkezett önálló jogi személyiséggel, 1046 alárendelt intézmény volt. Az önálló intézmények közel 40%-a volt kizárólag magyar tannyelvű (258 intézmény), a fennmaradó 60%-ban (391 intézmény) a magyar mellett más tannyelvű csoportok/osztályok is működtek. Az alárendelt intézmények esetében fordított az arány: ott 70% magyar tannyelvű (735 intézmény), 30% pedig vegyes tannyelvű (311 intézmény). A magyar tannyelvű oktatásban részt vevő gyerekek és fiatalok mintegy 63%-a kizárólag magyar tannyelven oktató intézményben tanult, 37%-a vegyes intézményben (Márton 2020). A teljes romániai magyar óvodai és iskolai populáció mintegy ötöde összevont (azaz egynél több évfolyamot magában foglaló) csoportok vagy osztályok keretében vett részt az oktatásban. Az elmúlt 15–20 év távlatában megfigyelhető, hogy egyre több alacsony létszámú, zömében összevont csoportokkal/osztályokkal működő óvoda és kisiskola szűnik meg (különösen a szórványban) vagy kerül felszámolásra (általában községen vagy városon belüli adminisztratív átszervezések következtében).

A Vajdaság ugyan jól kiépített, széles körű magyar tannyelvű általános iskolai hálózattal rendelkezik, a negatív demográfiai trendek azonban a magyar tannyelvű oktatási hálózat fenntarthatóságára is hatással vannak. Szerepet játszik még a szülők egy részének bizalmatlansága a magyar tagozatok nyújtotta lehetőségek iránt, leginkább az államnyelv elsajátításának korlátai miatt, a gyermek életpályájának biztosítása terén (Ágyas 2018).

Szerbiában a közoktatást nevelési szintenként szabályozzák a törvények. Szerbiában az óvodák keretében működik minden iskola előtti nevelési szint, így az óvodákon belül vannak bölcsődei csoportok a hat hónapostól a hároméves korosztályig és óvodás csoportok a háromévestől az iskolás korú korosztály részére (Törvény az iskoláskor előtti nevelésről és oktatásról, 2010). A képzés nem kötelező, kivéve az utolsó éve, az iskola-előkészítő program, amelyet 5 és fél évesen kezdhetnek el a gyerekek (ld. Raffai et al. 2018). Az iskola-előkészítő egyfajta átmenet az óvoda és az iskola között, ami abból is látszik, hogy a 44 iskoláskor előtti intézmény mellett 52 általános iskolában folyik ilyen program. A vizsgált periódus kezdetén a 2010/2011-es tanévben Vajdaság 45 községéből 25-ben folyt magyar nyelvű kötelező iskolai előkészítő, és még két községben csak szerb–magyar kétnyelvű képzés. A 2019/2020-as tanévben 26 községben folyt magyar nyelvű iskola-előkészítő, és még három községben szerb–magyar kétnyelvű képzés.

Az alapfokú oktatás-nevelés ingyenes és kötelező Szerbiában, az oktatás nyelve a nemzeti kisebbségek tagjainak saját nyelvük és írásmódjuk szerint folyik (Törvény az alapfokú nevelésről és oktatásról, 2013, 2017). Az általános iskolai képzés magyar nyelven 2010/2011-es tanévben 27 község 85 településén 113 intézményben valósult meg, amelyek közül 41 kihelyezett tagozat volt. A kis létszámú (15 fő alatti) osztályokat sok esetben összevonják, így több évfolyam tanul egy osztályteremben. A vajdasági magyar általános iskolások 967 tagozatban tanultak, amelyekből 40 volt ilyen összevont, kombinált tagozat. A 2019/2020-as tanévre a következőképpen módosult: 28 község 80 településén 104 intézményben (32 kihelyezett tagozat) tanultak magyar nyelven diákok. A magyar diákok 850 tagozatban tanultak, amelyekből 56 volt kombinált tagozat.

A középiskolában a nemzeti kisebbségek tagjai számára az oktató-nevelő munka a nemzeti kisebbség nyelvén és írásával, illetve két nyelven valósulhat meg a középiskolai nevelésről és oktatásról szóló törvény (2013, 2017) alapján. A középiskolai oktatás területén hasonló tendencia figyelhető meg az alapfok szintjén. A vizsgált időszak kezdetén, 2010/2011-es tanévben középiskolai oktatás összesen 12 község 39 intézményében valósult meg. A 2019/2020-as tanévben továbbra is 12 községben folyt magyar nyelvű középiskolai oktatás, azonban az intézmények száma lecsökkent 37-re.

Az oktatás mindhárom szintjéről elmondható, hogy a diákok számának csökkenése drasztikusabb, mint az oktatási hálózatot alkotó intézmények számának visszaesése. Sőt, az óvodai képzés esetében még intézményi bővülésről is beszélhetünk. Viszont a demográfiai trendek figyelembe vételével belátható, hogy az intézményi hálózat is csökkenni fog, mivel egyszerűen nem születik elegendő gyermek azok fenntartásához.

Az általános iskolák állami alapításúak és az állam finanszírozza a működésüket. Azonban a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a vajdasági magyar közösség önkormányzati szerve az iskoláskor előtti, az általános és középiskolai oktatás esetében is – a magyar nyelvű tagozatok függvényében – kiemelt jelentőségűvé nyilváníthat intézményeket, és átveheti részben vagy egészben az alapítói jogokat a köztársaságtól, a tartománytól és a helyi önkormányzattól. Kiemelt jelentőségű oktatási-nevelési intézménnyé nyilvánítható azon intézmény, amelyben részben vagy egészben magyar nyelven folyik az oktatás, illetve azon helyi önkormányzatok intézményei, ahol a negatív népszaporulat és a kivándorlás által kiváltott lakosságcsökkenés miatt a nemzeti kisebbséghez tartozókat különösképp védeni kell többletjogok biztosításával. A kiemelt jelentőségű intézményekben az alapítói jog részleges vagy teljes átvételével az MNT véleményezheti az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére a helyi önkormányzat képviselői közül tett javaslatokat, illetve javasolhat is azokban az intézményekben, amelyek tagozatainak többségében az oktatási-nevelési tevékenység magyar nyelven folyik. Továbbá ezen intézményekben az MNT véleményezi az intézmények igazgatójelöltjére tett javaslatot. Az MNT összesen 20 általános iskola esetében tett javaslatot a társalapítói jogok átvételére. Emellett 18 intézményt tekint kiemelt jelentőségűnek a fenti kritériumok alapján (MNT 2015).

Az MNT a középiskolai oktatás esetében is a magyar nyelvű tagozatok függvényében határozza meg a különböző státuszokat. Kiemelt intézménynek számítanak a kizárólag magyarul oktató tehetséggondozó gimnáziumok, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium és a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, valamint a többségében magyarul oktató középiskolák. Ezek közül számos esetben kezdeményezte az MNT a részleges alapítói jogok megszerzését.

Szerbiában az alapfokú és a középiskolai oktatásról szóló törvény szerint (2013, 2017) is egy- vagy kétnyelvű az oktatás. A kisebbségi tannyelven történő oktatás szervezésénél figyelembe veszik a gyereklétszámot, és a szükséges tanerő meglétét. Tizenöt tanuló első osztályba jelentkezése esetén az intézmény köteles kisebbségi nyelvű osztályt nyitni, ennél kevesebb jelentkező esetén pedig engedélyezhető a kisebbségi nyelvű tagozat megnyitása egy-egy iskolában. Fontos különbséget tenni, hogy a szerb–magyar közös igazgatású intézmények (ahol a tannyelvek nem keverednek, azaz párhuzamos magyar és szerb osztályok vannak) és a gyakorlatban is kétnyelvű oktatás között. Amennyiben az oktató-nevelő munka szerb nyelven valósul meg, a nemzeti kisebbségi tanulók számára megszervezik a nemzeti kisebbség nyelvének és a nemzeti kultúra elemeinek tanítását általános és középiskolában egyaránt.

A vajdasági magyar vonatkozású óvodai képzések zömében teljesen magyar nyelvűek, mintegy 20%-uk kétnyelvű. A kétnyelvű iskolák magyar osztályaiban alapesetben (kizárólag vagy többségében) magyar nyelven folyik az oktatás, ugyanakkor a magyar tanerő átmeneti hiánya miatt szerb anyanyelvű tanárokkal oldják meg egyes tantárgyak tanítását, ami a szórványban akár a tantárgyak egyharmadát-felét is jelentheti.