A 2010 és 2019 közötti évtizedben a szlovákiai magyar óvodások létszáma – némi hullámzással, de – összességében növekedett: 2010-ben 8 532, 2019-ben pedig már 9 388 gyermek járt magyar óvodába, illetve a közös igazgatású intézmények magyar csoportjaiba, ami jelentős, 10%-os létszámnövekedést jelent (részletes adatok a táblázatokban találhatók). E változás azonban jelentős regionális egyenlőtlenségekkel ment végbe (1. térkép).
1. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Szlovákia településein, 2010–2019
Általánosságban a szlovákiai magyar nyelvterület nyugati és középső részein jelentős létszámnövekedés figyelhető meg, míg e két térség között (lényegében a Csallóköz keleti felétől a Lévai járás délnyugati szegletéig), valamint a magyar nyelvterület keleti részén stagnálás, illetve fogyás látható. Különösen látványos az óvodások számának növekedése a nagyvárosokban (Pozsonyban és Kassán), valamint Pozsony szuburbán zónájában, ahol egybefüggő területeken növekedett az óvodások száma. A többi térséget inkább a mozaikosság jellemzi. Legkedvezőtlenebb a helyzet a Kassa-környéki járás falusias térségeiben, ahol a vizsgált időszakban négy óvoda is megszűnt, valamint a Bodrogközben, ahol szintén csökkent az óvodások száma.
Fontos leszögezni, hogy az óvodások számának változása nincs összhangban a magyar közösség demográfiai folyamataival, azaz a csökkenő gyerekszámmal. Továbbá jól látható, hogy míg a demográfiai folyamatokat tekintve a tömbterületek egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak a szórványhoz képest, addig az óvodások létszámváltozása inkább fordított előjelű, és elsősorban a tömb települései azok, ahol a kedvezőtlenebb folyamatok zajlanak. Mindez arra enged következtetni, hogy az elmúlt évtizedben a szórványra jellemzőbb etnikailag vegyes családokból is többen magyar óvodába adhatták a gyereküket.
Az óvodások számának változása nem csak tömb–szórvány, hanem falu–város metszetében is differenciált. A növekedés mértéke elsősorban a városokban volt látványos (22%), míg az óvodások kétharmadát adó falusi térségekben ez mindössze 5% volt (2. térkép).
2. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Szlovákia járásaiban, városok és falvak szerint, 2010–2019
A különbség hátterében több tényező azonosítható. Egyrészt a falusi térségekből – főként a városokba ingázók – egyre többen viszik a városi óvodákba a gyereküket. Másrészt az óvodák esetében még kisebb a „tétje” a nyelvválasztásnak, így sok nem magyar, vagy csak részben magyar családból kerülnek magyar nevelési nyelvű óvodába a gyerekek, elsősorban a nagyobb városokban. De egyes vidéki térségekben – így pl. Gömörben – a roma gyerekek arányának növekedése hozzájárulhat ahhoz, hogy a nem romák más településre vagy szlovák óvodába viszik a gyereküket. Ez elsősorban a magasabb végzettségű szülők esetében jellemző (Rákóczi, Tamás 2018). Különösen látványos a falusi óvodák kiürülése és a városi óvodák növekvő népszerűsége Kassán és a Kassa-környéki járásban. Míg például Kassán harmadával nőtt, Szepsin pedig megduplázódott az óvodások száma az elmúlt tíz évben, addig a környező falvakban drasztikusan, több mint harmadával csökkent a magyar óvodások száma. A fent vázolt folyamatok eredménye többnyire egy szegregáltabb óvodahálózat. (A részletes járási adatokat lásd: 3–9. térkép.)
3. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Pozsonyban, a Szenci és Dunaszerdahelyi járásokban, 2010–2019
4. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása a Galántai, Vágsellyei és Nyitrai járásokban, 2010–2019
5. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása a Komáromi és Érsekújvári járásokban, 2010–2019
6. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása a Lévai és Nagykürtösi járásokban, 2010–2019
7. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása a Losonci, Rimaszombati és Nagyrőcei járásokban, 2010–2019
8. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Kassán, a Rozsnyói és Kassa–vidéki járásokban, 2010–2019
9. térkép: Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása a Tőketerebesi és Nagymihályi járásokban, 2010–2019
A szlovákiai magyar általános iskolai tanulók száma a 2010-es évek elejének enyhe visszaesése után az évtized második felében stagnált, így összességében egy évtized alatt a tanulók létszáma 30 905-ről 29 264 főre, 5%-kal csökkent. Az óvodáknál megfigyelhető falu–város különbsége az iskolákra is igaz, de jóval kisebb mértékű a különbség: a városokban mindössze másfél százalék, míg a falvakban 7,5%-os visszaesés történt a tanulók számában. A különbség hátterében hasonló okok figyelhetők meg, mint az óvodások esetén: a városban dolgozó szülők magukkal viszik gyermeküket, de az iskolák esetében szerepet játszhat a minőségi különbség, azaz a városi iskolák magasabb presztízse, oktatási kínálata a falusi intézményekhez képest. Emellett az iskolák esetében egyértelműen szerepet játszik a – többnyire tehetősebb – szülők kivonulási/szegregációs stratégiája, ami azt jelenti, hogy a magyar anyanyelvű roma gyerekek növekvő aránya miatt egyes iskolákból más (városi vagy többségi nyelvű) iskolába viszik a gyereküket (Morvai, Szarka 2012). Hangsúlyozzuk azonban, hogy önmagában a cigány tanulók arányának növekedése nem indítja be szükségszerűen a szegregációs folyamatokat, ebben a lokális tényezőknek van kiemelt jelentősége.
Az óvodákkal szemben ugyanakkor az iskolák adatai jobban tükrözik a szlovákiai magyarság regionális demográfiai folyamatait, azaz a természetes szaporodás és a migráció területi különbségeit (10-11. térkép).
10. térkép: Magyar tannyelvű általános
iskolába járó tanulók számának változása Szlovákia településein, 2010–2019
11. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Szlovákia járásaiban, városok és falvak szerint, 2010–2019
Az elmúlt évtized változásait elemezve különösen feltűnő a létszámnövekedés Pozsonyban és környékén (12. térkép).
12. térkép: Magyar tannyelvű általános
iskolába járó tanulók számának változása Pozsonyban, a Szenci és Dunaszerdahelyi járásokban, 2010–2019
A Szenci járás dinamikus növekedése elsősorban a pozsonyi szuburbanizációval, illetve agglomerálódással hozható összefüggéstehát migrációs folyamatok állnak a háttérben. Hozzájárulhatott a növekedéshez az is, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek egyre nagyobb hányadát íratják magyar iskolába. A többi régióban inkább a magyarok természetes szaporodása határozza meg a folyamatokat (13. térkép).
13. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása a Galántai, Vágsellyei és Nyitrai járásokban, 2010–2019
Rendkívül kedvezőtlen a helyzet az Érsekújvár és Losonc közötti térségben, ahol lényegében minden településen csökken vagy stagnál a tanulók száma (14–15. térkép).
14. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása a Komáromi és Érsekújvári járásokban, 2010–2019
15. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása a Lévai és Nagykürtösi járásokban, 2010–2019
E régió tradicionálisan alacsony születési számokkal jellemezhető (Kocsis et al. 2006). Ugyanakkor Losonctól keletre, főként Gömörben ismét feltűnő a gyarapodás mértéke, ami valószínűleg a magyar anyanyelvű cigány tanulók növekvő számával van összefüggésben (16. térkép).
16. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása a Losonci, Rimaszombati és Nagyrőcei járásokban, 2010–2019
E térség, és elsősorban a Rimaszombati járás külön érdekessége, hogy az aprófalvas településszerkezet miatt megnőtt egyes falusi iskolák szerepe, ahova tucatnyi szomszéd faluból érkeznek tanulók. Ennek köszönhetően pl. Bátka, Rimaszécs vagy éppen Feled iskoláiban a magyar tanulók száma jelenleg meghaladja olyan városok adatait, mint Érsekújvár, Galánta, Léva, Zselíz, Losonc Rozsnyó, Királyhelmec és Nagykapos. Ugyanakkor a falusi kisiskolák helyzete egyre kilátástalanabb. Ezen iskolákra néha még helyben is a versenyképtelen tudás átadására képtelen, fenntarthatatlan modellként tekintenek, aminek eredményeként a szülők a gyerekeiket a körzeti vagy még inkább a térségközponti városi iskolába íratják (Morvai, Szarka 2012).
A keleti régiókban némileg ellentmondásos a helyzet. A Kassa-környéki járásban – urbánus és rurális közegben is – nőtt a tanulók száma, ugyanakkor minden harmadik (kis)iskola megszűnt (17. térkép).
17. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása Kassán, a Rozsnyói és Kassa–vidéki járásokban, 2010–2019
A Bodrogközben, elsősorban a magyar határhoz közelebbi területeken csökkenés volt megfigyelhető, míg a határtól távolabb részeken kiegyensúlyozottabb a változás. Ellentétben a többi dél-szlovákiai régióval, a Bodrogközben és az Ung-vidéken a városi iskolákba járó tanulók száma csökkent, vagy jobban csökkent, mint a falusi iskolákban tanulóké. Különösen feltűnő Nagykapos esete, ahol több mint harmadával csökkent a magyar diákok száma tíz év alatt, míg a környező falvak mindegyikében nőtt (18. térkép).
18. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók számának változása a Tőketerebesi és Nagymihályi járásokban, 2010–2019
A természetes szaporulat és a migrációs folyamatok mellett az asszimiláció is befolyásolja a tanulói létszámot, így feltételezhető volt, hogy a nyelvhatárperemi, illetve szórványhelyzetű térségekben a magyar tanulók számának változása kedvezőtlenebb a tömbterületekénél. Ez azonban csak részben igaz. A szlovákiai magyar viszonylatban szórványnak számító Pozsony, Nyitrai járás, Kassa (valamint a Kassa-vidéki és a Nagykürtösi járás egyes részei) közül a nagyvárosokban egyáltalán nem tapasztalható e hatás, és a Kassa-környéki járás szórványosodó részein (Kassától délre, délnyugatra) sem. Utóbbi esetben feltételezhető, hogy a magyar anyanyelvű cigányok is közrejátszanak a kedvezőbb adatokban. Ugyanakkor a Nyitrai járás nem cáfolt rá a feltevésre, és – a Nagykürtösi járással együtt – messze a legnagyobb visszaesést mutatja 42,7, illetve 31,7%-os csökkenéssel) (13. térkép).
A fentihez hasonló képet ad, ha az elsősök számában 2010 és 2019 között végbement változást vizsgáljuk (19. térkép).
19. térkép: Magyar tannyelvű általános iskolába járó első osztályos tanulók számának változása Szlovákia járásaiban, 2010–2019
A kedvező helyzetben lévő járások lényegében ugyanazok, mint az összes magyar általános iskolai tanuló esetében. Az elsősöket tekintve is messze kiemelkedik a Szenci járás – vélhetően összefüggésben a Pozsony közelsége okozta migrációs folyamatokkal. A két adatsor között a legnagyobb különbség a Nyitrai járás esetében figyelhető meg, bár fontos kiemelnünk, hogy itt az elsősök számának növekedése valójában inkább stagnálás, hiszen számuk a 2010-es 13 főről 2019-re 14-re nőtt. Ettől függetlenül a Nyitrai járásnál jelentős különbség van az elsősök viszonylag állandó száma és az összes iskolás drasztikusan csökkenő száma között. Ennek magyarázata az, hogy éppen 2010-től állandósult egy viszonylag alacsony szinten a Nyitrai járásban a tanulmányaikat megkezdő magyar évfolyamok létszáma, és a korábbi – magasabb tanulószámú – évfolyamok kikerülése okozza az összes tanuló számában bekövetkező jelentős csökkenést.
Az általános iskolai tanulók, illetve ezen belül az első osztályos tanulók 2010 és 2019 közötti létszámváltozása összhangban van a magyarok számának 2011 és 2021 között rögzített változásával. Mindkét adatforrást figyelembe véve a legkedvezőbb dinamikával a Rimaszombati, a Komáromi és a Nagyrőcei járások magyar népessége rendelkezik (jelentős részben a magyar anyanyelvű cigányságnak köszönhetően), míg a legkedvezőtlenebb folyamatok a Nyitrai, a Nagykürtösi és a Lévai járásbeli magyarok körében zajlanak.
Becslések szerint a 2010-es évek elején a magyar nemzetiségű gyerekek több mint 80%-a járt magyar általános iskolába. Pék László (2015) adatai szerint a 2013/14-es tanévben ez az arány – a 2000-es évekhez képest javuló tendenciát mutatva – 86,7% volt. Azonban jelentősen nehezíti a pontos szám megadását, hogy sok nem magyar nemzetiségű is részt vesz a magyar anyanyelvű oktatásban – többnyire magyar anyanyelvű cigányok. Mindettől függetlenül – párhuzamosan a magyar nemzetiségű gyerekek számának csökkenésével – a beiskolázási arányok enyhén javultak az elmúlt évtizedekben (a két évtizeddel korábbi beiskolázási arányt lásd Dolník 2001). Ez főként két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a magyar szórványok részesedése a szlovákiai magyarságon belül fokozatosan csökken, és ezek pont azok a régiók, ahonnan a magyar gyerekek kisebb arányban kerültek magyar iskolába. Másrészt a dinamikusan növekvő számú magyar anyanyelvű cigányok magyar nyelvű iskoláztatása (elsősorban a kelet-nógrádi és gömöri területeken) is számottevően javítja az arányokat (3. táblázat).
| Járás | Magyar nemzetiségűek száma (fő) |
Magyar nemzetiségűek megoszlása |
Magyar 5-14 évesek megoszlása |
Magyar születések megoszlása |
Magyar tannyelvű általános iskolába járó tanulók megoszlása |
Magyar tannyelvű általános iskolába járó első osztályosok megoszlása |
||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2011 | 2021 | 2011 | 2021 | 2011 | 2010-2018 | 2010 | 2019 | 2010 | 2019 | |
| Dunaszerdahelyi | 87 349 | 85 586 | 19,3 | 20,5 | 20,1 | 20,2 | 20,9 | 20,0 | 18,0 | 18,0 |
| Érsekújvári | 48 483 | 44 066 | 10,7 | 10,6 | 9,4 | 8,5 | 9,2 | 8,4 | 8,3 | 8,0 |
| Galántai | 32 793 | 29 582 | 7,2 | 7,1 | 7,1 | 6 | 5,9 | 5,5 | 5,7 | 4,6 |
| Kassa | 6382 | 5636 | 1,4 | 1,4 | 0,6 | 0,8 | 0,6 | 0,7 | 0,8 | 0,8 |
| Kassa-környéki | 11 845 | 10 397 | 2,6 | 2,5 | 2,6 | 2,2 | 2,9 | 3,4 | 3,9 | 4,5 |
| Komáromi | 66 356 | 62,166 | 14,6 | 14,9 | 15,1 | 16,0 | 15,8 | 16,1 | 15,0 | 15,8 |
| Lévai | 28 085 | 23 372 | 6,2 | 5,6 | 5,5 | 4,2 | 5,5 | 4,7 | 5,2 | 3,7 |
| Losonci | 17 338 | 16 580 | 3,8 | 4,0 | 4,6 | 4,9 | 5,0 | 5,3 | 6,1 | 5,5 |
| Nagykürtösi | 10 939 | 9004 | 2,4 | 2,2 | 1,9 | 1,4 | 1,5 | 1,1 | 1,3 | 0,9 |
| Nagymihályi | 12 122 | 11 371 | 2,7 | 2,7 | 3,4 | 3,5 | 3,7 | 3,6 | 3,9 | 3,8 |
| Nagyrőcei | 7738 | 7355 | 1,7 | 1,8 | 2,0 | 2,2 | 3,8 | 4,4 | 3,1 | 3,6 |
| Nyitrai | 9076 | 6798 | 2,0 | 1,6 | 1,7 | 1,0 | 0,7 | 0,4 | 0,3 | 0,4 |
| Pozsony | 14 119 | 11 297 | 3,1 | 2,7 | 0,8 | 2,2 | 0,8 | 1,2 | 0,9 | 1,5 |
| Rimaszombati | 30 516 | 31 891 | 6,7 | 7,7 | 9,9 | 12,8 | 10,9 | 12,8 | 15,5 | 16,6 |
| Rozsnyói | 16 103 | 13 559 | 3,6 | 3,3 | 3,3 | 3,1 | 3,5 | 3,5 | 3,1 | 3,7 |
| Szenci | 9134 | 8715 | 2,0 | 2,1 | 1,3 | 1,8 | 0,9 | 1,3 | 0,9 | 1,5 |
| Tőketerebesi | 28 145 | 25 034 | 6,2 | 6,0 | 7,6 | 6,1 | 5,2 | 4,6 | 5,2 | 4,8 |
| Vágsellyei | 16 717 | 14 385 | 3,7 | 3,5 | 3,2 | 3,0 | 3,1 | 3,1 | 2,7 | 2,6 |
| Összesen | 453 240 | 416 794 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
Szlovákián belül az ezer 6–14 éves magyar nemzetiségűre jutó magyar iskolások aránya egyenlőtlen (20. térkép).
20. térkép: Ezer 6–14 éves magyar nemzetiségűre jutó magyar általános iskolai tanuló száma Szlovákia járásaiban, 2011
A két érték azokban a régiókban (pl. Gömör) áll legközelebb egymáshoz, ahol magas a magyar anyanyelvű cigányság aránya. Kiemelkedik a Nagyrőcei járás, ahol a magyar iskolások száma közel kétszeresen meghaladja a vonatkozó korcsoportos magyar nemzetiségűek számát. Azokban a járásokban, ahol nincsenek jelentős magyar nyelvű cigány közösségek, a vizsgált arányt elsősorban a magyar településterület kompaktsága befolyásolja. Ennek megfelelően a tömbterületeken (pl. Dunaszerdahelyi, Komáromi járás) jóval magasabb a vonatkozó érték (930–940), mint a szórványnak számító Nyitrai járásban (366), illetve a nyelvhatárperemi Nagykürtösi és Szenci járásokban (670–690). Minden szempontból kilóg a sorból a Tőketerebesi járás, amely a magyar település kompaktsága, illetve a jelen levő magyar cigányság ellenére rendkívül alacsony értéket mutat (606). Utóbbi jelenség magyarázatához a makroszintű adatok nem elégségesek, helyi léptékű vizsgálatok szükségesek.
Ha csak az elsősök arányát vizsgáljuk a megfelelő magyar korosztályon belül, akkor is hasonló képet kapunk – némileg magasabb arányokkal (21. térkép).
21. térkép: Ezer 6–14 éves magyar nemzetiségűre jutó magyar első osztályos tanuló száma Szlovákia járásaiban (2016 és 2019 közötti évek átlaga)
A 2016–2019 közötti magyar elsősök száma összességében valamelyest meghaladja a 2010–2013-ban született magyar nemzetiségűek átlagos számát. Legnagyobb mértékben a gömöri és abaúj-tornai részeken (kiemelkedően a Nagyrőcei és a Kassa-környéki járásokban), ahol a magyar anyanyelvű cigányság jelentős arányban él. A legalacsonyabb az arány (ezer magyar nemzetiségűre jutó kevesebb mint 500 magyar elsős) a szórványhelyzetű Nyitrai járásban, valamint Pozsonyban. Érdekesség, hogy – a kelet–nyugat regionális mintázatot megtörve – e mutatót tekintve is a harmadik legalacsonyabb mutató a Tőketerebesi járásé.
Az oktatási szinteken felfelé haladva egyre nagyobb a tanulói létszámcsökkenés. A szlovákiai magyar középiskolák tanulói létszámának visszaesése rendkívül látványos volt az elmúlt évtizedben; több mint negyedével csökkent a magyar középiskolai diákok száma. A pontos területi kép és a változások megragadását azonban olyan tényezők nehezítik, mint egyes iskolák létrejötte, megszűnése, illetve más településre költözése. A 22. térképen látható törések (Galántai járás és Rimaszombati járás 2014–2015 között) is ezen okokra vezethetők vissza.
22. térkép: Magyar tannyelvű középiskolába járó tanulók számának változása Szlovákia járásaiban, 2010–2019
A középiskolai tanulók számában bekövetkezett változások mintázata számottevően eltér az általános iskolánál bemutatott folyamatoktól. Ebben fontos szerepet játszik, hogy a magyar anyanyelvű cigányságnak csak töredéke lép tovább a középiskolai szintre. Ugyanakkor egyes területi jellemzők – mint pl. a pozsonyi szuburbanizáció hatása a Szenci járás demográfiai viszonyaira – itt is éreztetik hatásukat. Így a Szenci járás magyar középiskolásainak száma a vizsgált időszakban megduplázódott. Ezt, valamint a Komáromi járást leszámítva azonban rendkívül jelentős a visszaesés a szlovákiai magyar nyelvterület nyugati felében, különösen a nyelvhatárperemi járásokban. Sőt, például az Érsekújvári járáson belül is jelentős különbség van a nyelvhatárhoz közeli, vegyes lakosságú települések (Érsekújvár, Udvard: -55%), illetve a tömbterület (Párkány, Szőgyén: -30%) középiskolai tanulószámának változásában. Mindezen folyamatok is közrejátszanak abban, hogy a szlovákiai magyarok körében meglehetősen alacsony azok aránya, akik magyar nyelven végzik középiskolai tanulmányaikat: a 2010-es évek elején Papp Z. Attila (2012a) becslése szerint a magyar középiskolai tanulók 67%-a folytatta anyanyelvén a tanulmányait. A demográfiai adatok alapján 2011-ben a magyar középiskolás korosztály mintegy 60%-a járt magyar tannyelvű középiskolákba. A két érték közti különbség több tényezőre vezethető vissza: a továbbtanulás tényleges hiányára, a lemorzsolódásra, a tanulmányok külföldön (többnyire Magyarországon) történő végzésére, az adatok kismértékű inkoherenciájára, hiszen a népszámlálás időpontja nem esik egybe a tanévkezdettel, továbbá szerepet játszhat az is, hogy a szakiskolai képzés, az általánosan jellemző négyéves középiskolai képzésektől eltérően csak hároméves
Dolník E. (2001): Felmérés a magyar óvodákról és alapiskolákról. Új Szó, 2001. március 23. p. 13. Letöltés
Kocsis K., Bottlik Zs., Tátrai P. (2006): Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989-2002). Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. Letöltés
Morvai T., Szarka L. (2012): A magyar tannyelvű iskolák választása Dél-Szlovákiában: Gömöri, mátyusföldi és zoboralji gyakorlatok. Kisebbségkutatás, 21. 3. 536–567. Letöltés
Papp Z. A. (2012a): Az iskolaválasztás motivációi és kisebbségi perspektívái. Kisebbségkutatás, 21. 3. 399–417. Letöltés
Pék L. (2015): A szlovákiai magyar iskolahálózat állapota és fejlesztésének lehetőségei 1-3. Pedagógusfórum 14. 2., 3., 4. pp. 4–7., 4–7., 4–6. Letöltés: 1. rész, 2. rész, 3. rész
Rákóczi K., Tamás K. (2018): Szülői motivációk a szlovákiai magyar óvodaválasztásban. Kisebbségi Szemle, 4. 1. 31–56. Letöltés
